Hogyan és mikor programozódik be a tudatalattid?

A tudatalattink nem véletlenszerűen alakul ki – egy jól meghatározható időszakban, különböző külső hatások eredményeként programozódik be. Az első életévek kritikus szerepet játszanak abban, hogy milyen hitrendszerekkel és szokásokkal indulunk el az életben. Később pedig a család, a társadalom és a média tovább formálja azokat a mentális programokat, amelyek végigkísérnek bennünket. De hogyan történik mindez?

Gyermekkori minták és a 0-7 éves kor jelentősége

A tudatalatti programozásának egyik legfontosabb időszaka az élet első hét éve. Ebben a korszakban az agy teljesen más üzemmódban működik, mint felnőttkorban, és olyan információkat rögzít, amelyek később meghatározzák a gondolkodásmódunkat, az önmagunkról alkotott képünket, a pénzhez, kapcsolatokhoz, sikerhez és világhoz való viszonyunkat. Sokan nem is gondolják, hogy a felnőttként hozott döntéseink, szokásaink és reakcióink nagy része egy olyan tudatalatti program eredménye, amelyet életünk első éveiben tudattalanul sajátítottunk el.

Agyhullámok és a befogadó tudatállapot

A 0-7 éves kor közötti időszakban az agy dominánsan theta agyhullámokat bocsát ki. Ez az agyhullám-típus hasonló a mély meditáció vagy hipnózis állapotához, és azt eredményezi, hogy a gyermek nemcsak gyorsan tanul, hanem kritikai szűrő nélkül fogad be minden információt. Más szóval, egy kisgyermek nem kérdőjelezi meg azt, amit hall vagy lát – minden külső hatás számára igazsággá válik.

Ez azt jelenti, hogy az ebben az időszakban hallott mondatok, látott viselkedésminták és megélt tapasztalatok mélyen beépülnek a tudatalattiba, és később szinte automatikusan határozzák meg, hogyan viselkedünk és hogyan érezzük magunkat a különböző helyzetekben.

Ha egy gyermek ebben a szakaszban azt hallja, hogy „Te buta vagy” vagy „Soha nem fogod elérni a céljaidat”, akkor az agya ezt nem fogja tudni logikusan feldolgozni és elutasítani. Ehelyett mély programként rögzíti, és később felnőttként önbizalomhiányként, alacsony önértékelésként vagy önszabotáló viselkedésként fog megnyilvánulni.

Ugyanez igaz a pozitív élményekre is: ha egy gyermek folyamatosan támogatást, szeretetet és bátorítást kap, akkor ezek a minták megerősítik benne, hogy képes elérni a céljait, és hogy a világ egy biztonságos hely, ahol fejlődhet és kibontakozhat.

A szülők és a környezet hatása

Mivel a gyermek tudatalattija ebben az időszakban teljesen nyitott, a szülők és a közvetlen környezet rendkívüli hatással van rá. A gyermek nemcsak a kimondott szavakat, hanem a nem verbális jeleket, érzelmeket és energiákat is magába szívja.

Ha egy családban állandó feszültség és stressz uralkodik, akkor a gyermek tudatalattija ezt rögzíti, és felnőttként hajlamos lehet a stresszes helyzetekben túlreagálni, vagy akár tudattalanul olyan helyzeteket teremteni, amelyekben újra és újra megéli ezt az állapotot.

Ha egy szülő folyamatosan panaszkodik a pénzhiány miatt, akkor a gyermek azt tanulja meg, hogy a pénz egy nehezen megszerezhető, szűkösen rendelkezésre álló dolog.

Ha egy szülő mindig azt mondja, hogy „Az élet nehéz” vagy „Csak kemény munkával lehet boldogulni”, akkor a gyermek később valószínűleg olyan helyzeteket fog teremteni, ahol küzdenie kell a sikerért, még akkor is, ha nem lenne szüksége rá.

A szülők tehát nemcsak a direkt tanításukkal, hanem az általuk sugárzott érzelmekkel és hiedelmekkel is programozzák a gyermekük tudatalattiját. Ha egy szülő önbizalomhiányos és állandóan aggódik, akkor a gyermek ezt a mintát fogja követni, mert a tudatalattija azt rögzíti, hogy „Így működik a világ”.

Testi és érzelmi reakciók beépülése

A tudatalattiban nemcsak gondolatok és hiedelmek rögzülnek, hanem testi és érzelmi reakciók is. Ha egy gyermek például egy konfliktushelyzetben mindig szorongást él át, akkor az agya összekapcsolja ezt az érzést bizonyos szituációkkal, és felnőttként automatikusan aktiválódhat a stresszválasz, még akkor is, ha a helyzet valójában nem veszélyes.

Példa: Ha egy gyermek sokszor szembesült azzal, hogy a szülők vitáznak, akkor az agya rögzítheti azt a mintát, hogy a kapcsolatokban konfliktus mindig jelen van. Így felnőttként tudat alatt olyan párkapcsolatokat fog kialakítani, ahol állandó veszekedések és félreértések történnek, mert a tudatalattija ezt tartja „normálisnak”.

A tudatalatti nem tesz különbséget aközött, hogy egy adott minta pozitív vagy negatív – egyszerűen azt rögzíti, amit gyakran tapasztal. Ezért van az, hogy sokan felnőttként ismétlik a szüleik hibáit, még akkor is, ha tudatosan másképp szeretnének élni.

Az első hét év és a későbbi élet összefüggése

Mivel az első hét évben a gyermek minden környezeti hatást tudatalattija mélyére rögzít, ezek az élmények később automatikusan meghatározzák, hogyan viselkedik és gondolkodik.

Ez az időszak olyan, mint egy alapértelmezett szoftver telepítése az elmébe: a rögzült programok alapján fog működni az egész élet során, kivéve, ha tudatosan megváltoztatja őket.

Ha egy gyermek azt tanulja meg, hogy szerethető és értékes, akkor felnőttként könnyen alakít ki egészséges önbizalmat.

Ha egy gyermek azt tapasztalja, hogy a világ egy veszélyes hely, akkor felnőttként hajlamos lehet szorongásra és félelemalapú döntésekre.

Ezért rendkívül fontos megérteni és tudatosan felülvizsgálni azokat a programokat, amelyeket gyermekkorunkban kaptunk. Az önismeret és a tudatos változtatás lehetővé teszi, hogy felismerjük, milyen minták uralják az életünket, és ha szükséges, új, támogatóbb programokat építsünk be a tudatalattinkba.

(Ez a blogposzt egy részlet a Kvantumnapló - Tudatos teremtés lépésről lépésre című könyvből.)